VIII. rész

Tegnap este úgy döntöttem, hogy valami vidám dalra szeretnék kelni, ezért ma Pharell ébresztett. Amikor kipattant a szemem, már a refrénnél tartott a szám, így ahelyett, hogy kikapcsoltam volna, kezemben a telefonnal áttáncoltam a fürdőbe. Szomorú lettem, mikor elhalkult, majd leállt, de hamar megoldottam a problémát, ugyanis újra elindítottam, és biztos, ami biztos ismétlésre állítottam.
- Because I'm HAPPYY.. - énekeltem hangosan a zuhany alatt, samponos flakonnal a kezemben.
Körülbelül negyed órával később már frissen és üdén rohantam a hajszárítóért, és még mindig daloltam. Hosszú, göndör hajamat elég sokáig kell "melengetni" mire megszárad. Igen, tudom, hogy nem kéne, de "I'm Divergent and I can't be controlled!". 30 perc múlva ismét kornyikálva siettem ki a konyhába és leraktam a telefont a pultra, amíg én a tejet vettem elő. Már éppen a refrén jött volna, amikor megállt a zene. Hátra néztem és Roli vörös fejét pillantottam meg. Elég rosszul festett, de ahogy elnéztem, az már nem hiányzott neki, hogy ezt szóvá is tegyem.
- Miért? Mondd, mit vétettem? Miért kell így bűnhődnöm? - nem tudtam eldönteni, hogy most ki akar nyírni, vagy csak szimplán földhöz vágja a mobilom. - 45 perce újra és újra lejátszod. Nem tudom elhinni, hogy nem untad még meg. - mondta, majd sarkon fordult és elment.
Megkönnyebbülten sóhajtottam, majd fülhallgatóval a fülemben ismét táncolni kezdtem. Olyan mozdulatsorral tértem át az előszobába, amilyeneket még maga Rihanna is megirigyelne. Felkaptam a Conversem és mikor felegyenesedtem megláttam az időt. 7:53.
- B.....MEG! - ordítottam és mindent hátrahagyva rohantam ki az udvarra.
Kicsaptam a kaput és ahogy léptem volna a járdára majdnem neki mentem egy nőnek, aki biciklivel sietett el mellettem.
- Hé, figyelj már egy kicsit kölyök! - kiabált vissza, mire én behúztam a nyakam és rohantam tovább.

Már olyan közel voltam a sulihoz, hogy hallottam a csengőt. Éppen hogy beértem, mikor megláttam Kiss tanárnőt, ahogy az osztályunk felé igyekszik, a folyosó másik végén. Minden erőmet összeszedve vetődtem be a teremajtón, ismét bebizonyítva rátermettségem. Reméltem, hogy nem vesznek észre, de amint felnéztem 22 unott, és 1 csodálatos szempár figyelt. Elslisszoltam Norbi mellett és leültem a helyemre.
- Szép belépő Lina, látom sosem unalmas a reggeled. - fordult hátra az előbb említett személy, és mosolyogva fürkészett.
A kínos csendtől a tanárnő mentett meg, és most először egy nagyon apró hála bujkált bennem felé, valahol nagyon mélyen.
- Láttam, Váci Lina már megint késett, de értékelem a próbálkozását, köszönöm. - mondta a tanárnő és az az iciri-piciri hála is hipp-hopp elillant.
Behúztam fülem-farkam és az óra további részében így ültem, minél jobban Norbi mögé bújva. Mikor kicsöngettek megvártam, hogy kimenjen a tanár és csak aztán egyenesedtem ki.
- Ez az én formám. - motyogtam magamban.
- Mi történt? Már azt hittem nem is jössz be. - mondta Norbi, én pedig majd' elolvadtam.
Most mondjam azt, hogy egész reggel táncoltam és énekeltem?
- Egész reggel táncoltam és énekeltem. - mondtam ki, mire elkezdett nevetni. - Az őszinteség híve vagyok.
- Szeretem az őszinte embereket. - bökte ki mosolyogva, majd felállt és elindult a fiúk felé.

Két óra körül végeztem, majd felszálltam az első buszra, ami a kórházba vitt. Rutinosan mentem végig a folyosón és léptem be Brigi szobájába, de sehol senki. Gondoltam kiment WC-re, vagy a büfébe, ezért leültem. 15 perccel később, mikor már erősen kezdett zsibbadni a lábam, és vele együtt az agyam is a fehér falaktól, felálltam és kibaktattam a recepcióshoz.
- Jó napot! Farkas Brigittához jöttem, de nincs a kórtermében. Vizsgálaton van, vagy valami? - próbáltam udvarias lenni, de azt hiszem a "vagy valami" részével tönkre vágtam.
- Szia, nem, úgy tudom most nincs vizsgálat, de valószínűleg a 21-esben van. Mióta felébredt az a fiú elég sok időt tölt ott. - mondta, én pedig rögtön visszakérdeztem.
- Felébredt? Soma? - meg sem vártam a választ, már el is indultam fel, de még vissza szóltam. - Köszönöm a segítséget!
Viszonylag gyorsan lépkedtem, és közben arra gondoltam, hogy ez a nap a folytonos rohanásból áll. Amikor kinyitottam az ajtót megláttam Brigit, ahogy mosolyogva fogja Soma bal kezét, és közben beszél. Beléptem, mire mindketten felnéztek.
- Szia! - köszöntek egyszerre, majd összenéztek.
- Sziasztok, hogy vagy Soma? - kérdeztem.
- Már jobban, habár nem sok mindenre emlékszem a balesetből. - válaszolta elgondolkodva. - Egyébként köszönöm a virágokat Lina, nagyon szépek.
- Nincs mit, gondoltam legalább valami színt visznek a kórterembe. - mondtam mosolyogva. - Egyébként mikor tértél magadhoz?
- Ma reggel, azt hiszem 6 óra körül. 7-kor már itt volt Brigi is. - nézett barátnőmre.
- És mikor engednek ki? - nem bírtam abba hagyni a kérdezősködést.
- Ha nem lesz semmi baj, akkor hétfőn már haza mehetek.
- Az jó, akkor reméljük nem lesz semmi. - vigyorogtam, mint a tejbe tök. - Látom elvagytok, akkor én megyek is mert tanulnom kell. Majd holnap is bejövök egy kicsit.
Válaszul csak bólogató fejeket kaptam, ezért elköszöntem és leléptem.
Haza felé mi mást is hallgattam volna, mint a HAPPY-t. Nagyon nem az én stílusom ez a szám, de ki ne szeretné? Otthon kihúztam a fülesem, és max hangerőn direkt Roli szobája előtt roptam, és amikor hallottam, hogy elindult az ajtó felé, gyorsan elfutottam. Ezzel szórakoztam egy ideig, majd nagy nehezen leültem tanulni.