IX. rész

Íme egy iszonyatosan rövid rész. DE! Holnap hozok majd egy hosszabbat, amiben remélhetőleg történik is valami. Tudom, hogy régen volt új rész, viszont nincs semmi szabadidőm. Vagy a koliban van rendezvény, vagy a suliban és ha tudnék írni, akkor elmegy a net. Így most hétvégén írogatok amennyit lehet. Még pluszba jön, hogy itthon is költözködünk és a nyár 80%-ában nem lesz internet, de már gondolkozom a megoldáson. Nos, jó olvasást és "Sose hagyjon el benneteket a remény!"


Brigit ma délután végre kiengedik a kórházból. Elméletben, már tegnap haza jöhetett volna, de nagyon fájt a feje, ezért bent tartották még egy napra. 6 órakor már kipattant a szemem. Nem éreztem magam fáradtnak, elememben voltam. Felálltam és kimentem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, megmostam a hajam. Miután elkészültem elővettem a hajszárítót. Göndör tincseimet ide-oda rázva lépkedtem a konyha irányába. Út közben megálltam Roli szobája előtt és bekopogtam.
- Hahóó, Roli?! Ébresztő, hasadra süt a nap!
- Húzz már el a szobám elől Lina! - kiáltotta és valamit hozzávágott az ajtóhoz.
Még ő sem tudta elrontani a kedvem. Visszatértem a kis szentélyembe. Elhúztam a függönyöket és élveztem a beáradó fényt. Elővettem a kedvenc fekete csőfarmerom és a Ramones pólómat. Felkaptam a tornacipőm, és fél 8 után pár perccel elindultam az iskolába. Nagyon jó az idő, hét ágra süt a nap. Beugrottam a pékségbe egy kakaós csigáért. Fő az egészséges életmód!

Ledobtam magam a székemre, és rádőltem a padra. Valaki megbökte a fejem.
- Szia Lina! - mosolygott kedvesen. - Ma jön ki a kórházból a barátnőd nem? Brigi, igaz?
- Szia, igen, délután viszik haza. - válaszoltam Norbinak. - Miért?
- Csak tudod, gondolom szeretnél vele lenni, de ha lenne időd előtte, nem jönnél el velem megenni egy sütit, vagy ilyesmi? - hadarta el a végét, amibe még bele is pirult. Hihetetlenül jól nézett ki.
- P-persze, menjünk. - mondtam, és próbáltam higgadtan viselkedni, de közben majd kiugrottam a bőrömből.
- Szuper, akkor angol után megvárlak. - bólintottam egyet.
- Héé Norbi, gyere már! - ordította Ákos és Viktor.
- Megyek már srácok! - kiáltotta. - Majd még beszélünk. Szia!
Elment. Előkaptam a telefonom és gyorsan elkezdtem pötyögni.

Eme értelmes beszélgetést Fekete Kristóf tanár úr szakította félbe.

- Váci Linát nyomatékosan megkérném, hogy tegye el a mobilját. Köszönöm. 

Nem tudom, mi ez a "köszönömözés" a tanároknál, de folyamatosan ezt nyomatják. Kérnek valamit, és még pislogni sem volt időd, ők már megköszönték. Fura. 

5 perc múlva vége az angol órának, odakint pedig zuhog az eső. Hurrá. Nincs nálam se kabát, se esernyő. Megszólalt a csengő és mindenki felpattant. Összepakoltam, és elköszöntem a tanárnőtől.

- Viszontlátásra!

- Szia Lina! É ne feledd, holnap témazáró! - mondta mosolyogva.

- Hogy is felejthetném?! - vágtam rá, majd kislisszoltam.

Basszus, a TZ. Már megint kiment a fejemből. Miközben magamat szidtam, elértem a bejárati ajtóhoz. Kinyitottam, majd balszerencsémre felbuktam a küszöbben. Ahogy a földön feküdtem, valaki odarohant hozzám és felállított. 

- Te jó ég, jól vagy? - kérdezte Norbi aggódóan.

- Persze, semmi bajom. Egyébként direkt csináltam. - próbáltam magabiztos lenni.

- Igen, láttam. - nevetett. - Van nálad esernyő? 

- Öö, nincs. - elhúztam a számat. - De! Nem messze innen van egy cukrászda, futva körülbelül 5 perc. - vigyorogtam. 

- Mennyire vagy gyors? - kérdezte és közben húzogatta a szemöldökét.

- Ezt tekintsem kihívásnak? - kitárta a kezeit, amolyan "szerinted?" stílusban, majd elkezdett futni.