IV. rész

Vége a hétnek. Szombat van, a pihenés napja. Ehhez képest Brigi fel-le rohangál a lakásban és minden élőlényt az őrületbe kerget.
- Uramisten, uramisten. URAMISTEEEN. Mit vegyek fel? Mit csináljak a hajammal? És a smink, keveset vagy sokat? Magassarkú vagy tornacsuka? - kiabálta hisztérikusan.
- Jó, Brigi állj le! Felhívom Ancsát, ide ő kell. - próbáltam lenyugtatni.
Ancsa egy évvel fölöttünk jár, nagyon régi jó barátunk. Mindig lehet rá számítani, főleg az ilyen ügyekben. Hosszú, fenékig érő, hullámos, szőke haja mindig csodásan csillog. A szemei olyan gyönyörű zöldek, akárcsak a smaragd. Milliószor randizott már, ő tudni fogja mire lesz szükség.
- Halihó Lina, szívem, rég hívtál, miújság? - vette fel a telefont már két csörgés után.
- Szia Ancsa, át tudnál most jönni? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Lina, mi ez a kiabálás ott? Minden oké?
- Óó, ezért hívtalak. Briginek randija lesz. Kéne egy kis segítség.
- Máris indulok. 10 perc és ott vagyok, kitartás! - mondta és én egyből nyugodtabban mentem vissza Brigihez.
- Már úton van a randiszakértőnk! - ordítottam, de még így is kétséges volt, hogy meghallja-e.
10 perccel később már meg is érkezett a barátnőnk, akinél két táska volt, az egyik nagy, a másik kisebb, egy piros és egy kék. A kis kéket dugig rakta smink cuccokkal, míg a nagyban tarka ruhák sorakoztak, mind arra várva, hogy válasszanak közülük. Remegő kézzel nyitottam ki a hálószobám ajtaját, attól félve, hogy túlélem-e a látványt, ami elém tárul. Kicsit hátra hőköltem, amikor megláttam Brigit, aki hanyatt feküdt az ágyamon, úgy, hogy a feje lelógott és engem bámult. Arrébb léptem, hogy Ancsa is megcsodálja azt az embert, akit ilyenkor cirkuszban kéne mutogatni. Persze amint meglátta Brigit rohant hogy megölelje és nem mellesleg egy hatalmasat bokszoljon a vállába, amiért tőlem kellett megtudnia a jó hírt.
- Hogy képzelted? Mi az, hogy LINA hívott fel, mert NEKED MA ESTE RANDID VAN? - kérdezte szemrehányóan Ancsa.
- Bocsesz, de tiszta ideg vagyok, eszembe se jutott felhívni.
- Na jó, elfogadom ezt a hihetetlenül szép, és esedező bocsánatkérést. - vágta rá Ancsa. - De térjünk a lényegre, mikor, hova, és mit?
- 8-kor, moziba, és.... Lina, mi is az? - nézett rám Brigi.
- A Noét. - mondtam, mire mindketten kérdőn néztek rám. - Az egy akció, kaland, dráma kombó. - válaszoltam meg a fel-nem tett kérdéseket.
- Oké, akkor nézzük, te mit választanál? - nézett szét a szobámban Ancsa.
Brigi felkapta a földről a kedvenc koktélruháját, amit a banketten viselt még nyolcadikban. A ruha bordó volt, tele fodrokkal, és virágokkal. Mindketten teljesen ledöbbentünk.
- Ezt te sem gondoltad komolyan. - kezdte el dörzsölgetni halántékát Ancsa.
- Még én is tudom, hogy ez borzalmas választás lenne. - mondtam halkan.
- Lina! Hozz kaját és vizet! Hosszú napunk lesz! - adta ki a parancsot szakértőnk.
- Rohanok!
Mire visszaértem már a nagy piros táska üresen feküdt a földön, míg a két szőkeség éppen a tükör előtt parádézott. Ancsa egy hosszú barack színű ruhát viselt, Brigi pedig a világ legszűkebb farmerjában volt egy fekete, félig átlátszó inggel. Oda rohantam hozzájuk, felkaptam a földről egy türkiz estélyit és belebújtam. Így álltunk mi hárman és egymást csodáltuk. Még ezer meg egy szettet felaggattunk Brigire, míg végül megtaláltuk a nyertest.
- Így tökéletes leszel. - mondta magabiztosan Ancsa, miközben művét vizslatta.
- Igen, ez nekem is nagyon tetszik. - erősítettem meg az előttem szólót.
 Randira készülő barátnőnkön egy világos csőnadrág volt, egy menta zöld felsővel és egy fekete balerina cipővel. Már csak a hajával kellett valamit kezdeni, de ezt is hamar megoldottuk. A sminkel nem törődtünk sokat, Briginek amúgy is tökéletes bőre volt, így az alapozót megspóroltuk, maradt a szempillaspirál, és a szájfény. Mivel nálunk készülődtünk, rájöttünk, hogy hiába keresi Soma Brigit otthon, ezért gyorsan haza küldtük, így maradtunk ketten.
- Huhh, ez jó kis délután volt. - törölte meg a homlokát Ancsa.
- Az, de én nagyon jól éreztem magam. - mondtam elgondolkozva - Régen voltunk már így együtt, hárman.
- Az biztos. - bólogatott megállás nélkül. -Na, és nálad mi van a fiúk terén? - nézett rám gyanakvóan barátnőm.
- Ugyan már, mikor volt nálam bármi is ezen a téren? - kérdeztem mosolyogva.
Még sosem volt barátom, valahogy mindig rossz srácba zúgtam bele. Viszont ha egy fiú belém volt esve, az tuti, hogy a legjobb barátaim közül került ki.
- De, tavaly is ott volt az a Gergő nem? - mondta, mire nekem elkerekedtek a szemeim.
- Micsoda? Gergő? Ezt meg honnan szedted?
- Brigi mondta, hogy tetszettél neki vagy ilyesmi. - ekkor már tátott szájjal bámultam.
- Ezt nem hiszem el. Gergő? De hát sosem mondta... Beszélnem kell Brigivel. - már rohantam volna a telefonhoz, de Ancsa elkapta a kezem.
- Hagyd, randija van, majd holnap megbeszélitek!
- Jó, igazad van, majd holnap. - ültem vissza az ágyamra.
Még jó pár dologról beszéltünk, míg végül 10 körül Ancsa is haza ment. Este megvacsoráztam, lezuhanyoztam, majd ismét fülhallgatóval a fülemben bámultam a plafont és némán énekeltem.
-"I'd wait here forever just to, to see you smile,'Cause it's true, I am nothing without you."