Remegő lábakkal léptem hátra és vetettem egy pillantást Norbira. Ahogy ránéztem, rájöttem, hogy ugyanaz tükröződik az arcán, mint amit most én is érzek. Meglepődött, hiszen egy-két hete még én sem gondoltam volna, hogy az esőben fogunk csókolózni. Ijedt, mert nem tudja mi jön ez után. Izgatott, mint egy kis gyerek amikor megkapja az első focilabdáját.
- Haza kísérlek. - mondta mosolyogva, és megragadta a kezem.
Útközben egyre kevésbé esett az eső. Miközben sétáltunk Norbi folyamatosan beszélt. A gyerekkoráról. Elmesélte, amikor kiskorában úgy döntött elszökik otthonról, ezért fogta az anyja hatalmas bőröndjét, ami mellesleg nála is nagyobb volt, és telepakolta játékokkal. Egy szál ruhát sem rakott bele, csak játékokat. Aztán fogta magát és elindult a vak világba. Mondanom sem kell, a nagymamája házáig jutott, és ott telepedett le.
- Olyan különleges vagy. - kezdte - Az ember már az első találkozáskor mindent elmondana neked. Legalábbis belőlem ezt hozod ki. - nézett rám, hatalmas kék szemeivel.
- Örülök, hogy bízol bennem. - mondtam, majd adtam egy puszit a szájára.
Kiderült, hogy az apukája bankár, és áthelyezték ide, ezért kellett elköltözniük. Van egy húga, Nelli, aki 4 éves. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Brigi volt az.
- Halihóó! - kiáltotta olyan hangosan, hogy el kellett rántanom a fejem.
- Brigi, nemár, mindig ezt csinálod. Ha halkabban kiabálsz akkor is hallom. - szidtam le, jogosan.
- Jól van na. Bocsi. Merre vagy? - a hangjából éreztem, hogy mosolyog.
- Nagyon is jól tudod Brigi. - válaszoltam nevetve.
- Oké-oké. Akkor nem is zavarlak, majd ugorj be haza felé. - mondta, majd ki is nyomta a telefont.
- Neked is szia BRIGI! - válaszoltam a sípoló hangnak.
10 perccel és 3 utcával később Norbival egy padon ültünk barátnőmék házával szemben. Mikor megláttam Brigit vigyorogni az ablakban, tágra nyílt szemekkel intettem neki, hogy nagyon gyorsan húzzon befelé, mert ezért még kapni fog.
- Azt hiszem lassan mennem kéne. - súgta szomorúan Norbi.
- Biztos? - kérdeztem kiskutya szemekkel.
- Szívesen maradnék még veled, de apám ideges lesz ha hétköznap sokáig vagyok el. - elhúzta a száját.
- Rendben, megbirkózom vele. - mondtam szomorú mosollyal. - Holnap találkozunk.
- Jóéjt! - mondta, majd adott egy puszit a homlokomra.
Ahogy az ajkai elváltak a bőrömtől, kirázott a hideg. A szemébe nézve nem bírtam megállni, hogy ne csókoljam meg ismét. Átkaroltam a nyakát és hozzábújtam. Minél mélyebben próbáltam magamba szívni az illatát, hogy kibírjam holnapig. Lassan eltolt magától, majd nyomott még egy puszit a számra.
- Most már tényleg mennem kell, jóéjt, megint. - mondta féloldalas mosollyal a száján.
Istenem de jól nézett ki, de tartottam magam, mert tudtam, ha újra hozzáérek, nem engedem el. Így hát elköszöntem, és besétáltam Brigiék kapuján, ami mögött mellesleg Brigi várta, hogy rám ugorhasson.
- Annyira édesek vagytok! - sikította.
- Jesszusom Brigi, még itt sétál valahol az utcán! - mondtam, és közben beráncigáltam.
- Na, hogy csókol? - kezdte el húzogatni a szemöldökét.
- Jobban mint gondolnád. Édes istenem, annyira... jó volt. Szerintem nincs is rá szó. - néztem folyamatosan a plafont, mintha valami gyönyörű festmény lenne és közben ábrándoztam.
- Mégis mit bámulsz? - zökkentett ki Brigi.
- Semmit. - néztem rá. - csak elgondolkodtam.
- Ho-hóóó, én is így néztem amikor a kórházban Somával voltam. Mesélj el mindent szóról-szóra. - adta ki az utasítást, mire én lelkesen bele is kezdtem.
Egész este beszélgettünk. Hol rólam és Norbiról, hol róla és Somáról. Brigi telefonja elkezdett rezegni. SMS-t kapott. Miután megnézte rémült fejjel rám pillantott.
- Mi történt? - kérdeztem ijedten.
- Lina. Ne akadj ki, de már negyed 10 van!
- Te hülye vagy, az nem lehet, nem is olyan rég jöttem.
- Nézd már meg! - dugta az orrom alá a telefont.
És igaza volt. Felpattantam a francia ágyról, és egyenesen az ajtó felé vettem az irányt. Felkaptam a cipőm és már kint is voltam. Sietős léptekkel indultam haza.
Amint beértem a házba berohantam a szobámba lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Elég ha később kapok, nem szeretném ha ezt a tökéletes napot elrontaná egy veszekedés a szüleimmel. Holnap nulladik matekom lesz. Lelkileg is fel kell készülnöm. Megcsörrent a telefonom. Mosolyogva aludtam el.
