X. rész

Elnevettem magam és utána rohantam. A sarkon várt rám.
- Azt hittem hamarabb ideérsz. - gúnyolódott Norbi.
- Te talán olimpikonnak születtél, de nekem elég hogy csodálatos vagyok. - mondtam, majd kinyújtottam a nyelvem.
- Na jól van hercegnő, mindjárt ott vagyunk. - nevetett és indult el megint.
Csurom vizesen nyitottuk ki a cukrászda ajtaját, ami csilingelő hangot hallatott. Ennek köszönhetően minden szempár ránk szegeződött. Mosolyra húztam a számat, és próbáltam állni a pillantásokat. Norbival odaléptünk a pulthoz.
- Sziasztok. Mit adhatok? - kérdezte barátságosan az eladó lány.
20-21 éves lehetett, szög egyenes, vörös haja hosszan omlott a vállára. Az orrában csillogott egy piercing.
- Szia, én egy szelet csokitortát kérnék. Lina, te mit szeretnél? - nézett rám Norbi.
- Én meggyes pitét, ha lehet. - mondtam bizonytalanul.
- Rendben, akkor itt a csokitorta és a meggyes pite. Jó étvágyat! - adta ide a süteményeket.
Norbi kifizette, aztán magabiztosan elindult az egyik asztal felé, majd leült. Helyet foglaltam vele szemben, és leraktam a tányérom magam elé.
- Lina? - nézett rám furcsán Norbi.
- Igen? - kérdeztem vissza ijedten. - Valami baj van?
- Kaphatok a pitédből? - elővette a kiskutya pofit, de megpróbáltam ellenállni.
- Mit kapok cserébe?
- Mit szeretnél? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Még nem tudom, de majd eldöntöm. - oda toltam a tányéromat, hogy vehessen belőle.
- Köszönöm. - mondta csillogó szemekkel. Azok a szemek! - Voltál már Egerben Lina? - kérdezte hirtelen.
- Igen, egyszer, még alsóban. Miért? - válaszoltam szomorúan. Szeretnék visszamenni oda.
- Van egy kis park a város szélén, egy tóval a közepén. A tavon átível egy híd. Sokszor, ha úgy éreztem, hogy egyedül szeretnék lenni csak kimentem oda, felmentem a hídra és ráültem a korlátra. Nagyon kevesen jártak arra, volt, hogy egész nap ott voltam és csak egy-két embert láttam. Neked van ilyen helyed? -  annyira más, mint a többi fiú, olyan mintha évek óta ismerném.
A HELY, csupa nagy betűvel. Ahova bármikor mehetek, ha megbántottak, ha félek, ha rosszul érzem magam, ha szomorú vagyok, vagy csak hiányzik valaki. Lenéztem az asztalra és úgy válaszoltam.
- Pár utcával arrébb van egy tömb ház. A legfelső emeletén 6 lakásból kettőben élnek. Az egyik lakatlannak viszont nincs bezárva az ajtaja. Oda szoktam menni és kiülök a teraszára. Belátni az egész várost és mégis olyan nagy a csend, mintha minden megszűnne, mintha csak te lennél a világon, aki él. Mintha mindenki más csak néma robot lenne. Ezért szeretem. - felpillantottam, Norbi kék szemei szinte áthatoltak rajtam.
- Váci Lina, remélem egyszer majd bízol bennem annyira, hogy elvigyél abba a lakásba.
Rámosolyogtam. Én is remélem.

5 óra körül járhatott, amikor Norbi megkérdezte, hogy mikor kell haza érnem.
- Hát, már lassan indulnom kéne, de még mindig zuhog az eső.
- Ez eddig sem volt akadály. - mondta mosolyogva.
Felállt megfogta a kezem és felhúzott a székből. Elindultunk haza. Amint kiléptem a tető védelméből megéreztem a hideg esőcseppeket a karomon. Mindet külön-külön. Jól esett, nagyon is. Felébresztettek. Táncra hívtak. Nem akartam mást csak forogni, amíg el nem esek. Soha meg nem állni, rohanni, nevetni, érezni, szeretni. Elengedtem Norbi kezét. Megálltam és széttártam a karom. Becsuktam a szemem és felemeltem a fejem. Élveztem ahogy a hajam elnehezedik a víz súlyától.

- Tudod, szeretem azokat az embereket, akik mosolyognak, mikor esik az eső. - mondta Norbi, mire ránéztem.
Odalépett hozzám, és magához húzott.
- Szeretem az olyan embereket, amilyen te is vagy. - tette hozzá. Komolyan nézett rám.
Belenéztem a szemébe és összekulcsoltam a kezeimet a nyaka körül. Az arca csillogott a nedvességtől. A haja össze-vissza állt. Nem tudtam eldönteni, hogy a szemét nézzem, vagy a száját. Megbabonázott.
- Már tudom mit szeretnék a kóstolóért cserébe. - nyögtem ki.
Elmosolyodott. Az arca lassan közeledett az enyémhez. Még egyszer rám pillantott, majd becsukta a szemét. Az ajka még a hideg esőben is forró volt, szinte égetett. Összezavarodtam. Nem tudtam, hogy fázok-e, vagy melegem van. Hogy ébren vagyok-e, vagy álmodom. Hogy nappal van-e, vagy éjszaka. De egy valamiben biztos voltam.
Megcsókolt és én visszacsókoltam.