I. rész

Reggel fél 7 van, és csörög a telefonom. Fél álomban felkapom, megnyomom rajta az egyik gombot és a fülemhez emelem.
- Tessék... Haló?! Ne szórakozz, szólj már bele!
Kinyomtam. Illetve csak nyomtam volna, ha nem a telefon ébresztőjével veszekedek. A fejemhez csaptam, és gratuláltam magamnak.
- Szép volt Lina! Egy ébresztőt is képes vagy rettegésben tartani.
Ekkor minden erőmet összegyűjtve (ugyebár ez hajnalok hajnalán nem sokat jelent) elkezdtem gondolkodni. - Mégis mi a jó francért keltem fel ilyenkor? És mióta beszélek magamban?
Zsenialitásomnak köszönhetően röpke 15 perc alatt leesett.
- Hiszen ma kezdődik a suli! Jézusom ezt abba kell hagynom...
Felpattantam, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Végre nem vagyok "gólya". Tizedikes lettem, ami többek között azt jelenti, hogy nem kell félnem a szívatásoktól, a végzősök átható tekintetétől és attól, hogy mindenki azt hiszi úgy bánhat velem mint egy kutyával. Ahogy kiléptem a zuhany alól, a tükörbe nézve egy 16 éves, érett, magabiztos lány nézett vissza rám, egy URAMISTENMEKKORA pattanással a homloka közepén.
- Igen, miért is ne, igaz?! Ez a nap a legalkalmasabb arra hogy előbújj te rohadék! -szidtam megállás nélkül a vörös foltot a fejemen.
Előkaptam a sminkes táskám a szekrényből, és a lehető legkevesebb nyomkodás után körülbelül fél kiló alapozót nyomtam csak az érintett területre. Miután kellőképpen hülyén néztem ki lemostam mindent a fejemről és újra elkezdtem sminkelni. Viszonylag hamar rájöttem, hogy ennek semmi értelme, ezért fogtam magam és elindultam a konyhába reggelizni. Útközben találkoztam az öcsémmel (13 hónap van köztünk, sokszor inkább bátyámként emlegetem) Rolival, aki egy hatalmasat nevettet a patimon.
- Nővérkém, csak nem az új háziállatodhoz van szerencsém? Mi a neve? Pötyi?
- Haha, nagyon vicces. Szerintem inkább húzz el, mielőtt kapsz egy szép kis lila foltot a szemed alá.
- Nem aggódom, úgysem lehet nagyobb, mint a te kis Pötyid.
- Arghh. - mérgelődtem tovább.
A konyhába érve köszöntem anyának és apának, majd leültem az asztalhoz. Miközben eszegettem a CiniMinisem, hallgattam, ahogy anya mindent gondosan elmagyaráz a suliról. Persze az egészből csak annyira emlékszem, hogy "és legfőképpen, ne szidd a tanárokat. Főleg ne szemtől-szemben". Na igen, ez a sztori elég hosszú, legyen elég annyi, hogy az osztály állva ünnepelt miután beolvastam a legutálatosabb tanárnak. A szobámba visszatérve elhúztam a függönyöket, és kinyitottam a ruhás szekrényem. Nem kellett sokat gondolkoznom, felvettem a kedvenc cső farmerem, egy fekete kapucnis pulcsit és az imádott Conversem. Nem vagyok az a miniszoknya-has pólóval stílusú lány, inkább az egyszerű szetteket preferálom. Hosszú göndör hajam felkötöttem és felkaptam az iskolatáskámat. A házból kiérve már várt a legjobb barátnőm Brigi.
- El sem hiszem Lina, - mondta - már az első nap el akarsz késni?
- Bocsi, de elfelejtettem, hogy ma már iskola.
- Semmi baj, sejtettem. - vigyorodott el.
Nem lakok messze a sulitól, úgy 10-15 perc gyalog, de így is könnyen elkésem. Útközben Brigivel megtárgyaltuk a kis harcomat a nem létező telefon betyárral és Rolival. Barátnőm elmesélte felettébb unalmas reggelét, és már be is értünk a suliba.
- Mióta vannak itt növények? - vette észre Brigi azt, ami szerintem mindenkinek feltűnt.
- Nem tudom, de mindegy is, egy hetet adok nekik. - mondtam mosolyogva.
Na igen, nálunk nem igazán lehet bármit is életben tartani, elvégre minimum 350-en rohangálunk órára és valljuk be, egy-két tő tulipán nem fog az utunkba állni. Felrohantunk az első emeletre, ahol a termünk van és megkerestük a helyünket. Furcsa volt, hogy idén nem ül előttem senki, és főleg nem egyik imádott osztálytársam Gergő. Nyár elején Pestre költöztek a családjával és itt kellett hagynia az iskolát. Eszembe is jutott valami, amibe eddig bele sem gondoltam.
- Hallod, szerinted milyen lesz az új osztálytárs? - fordultam hirtelen meg. Brigi kérdőn nézett rám.
- Te miről beszélsz?
- Hát tudod, aki Gergő helyett jön. - magyaráztam meg a dolgot.
- Jajj, tényleg. Nem tudom, remélem valami helyes fiú lesz az. Erősen csökkent a színvonal Gergő távozásával. - Gergő volt az osztály szépfiúja, sokan oda voltak érte, kivéve engem. Én inkább barátként gondoltam rá.
- Amekkora mázlink van, egy utálatos csajt kapunk. - szólaltam meg végül.
Mivel ez volt az év első napja, csak 4 óránk volt, és mindegyik osztályfőnöki. Kocsisnak már az első két óra után szemrángása volt tőlünk, így csak annyit mondott, hogy "beszélgessetek a szünetről még egy órát aztán menjetek haza". Mivel nem volt szó arról, hogy bármilyen új tanuló érkezne, még gyorsan feldobtam a kérdést.
- Tanárúr! Gergő helyére jön valaki, vagy maradunk 24-en?
- Ó, igen! Köszönöm a kérdést Lina, majd' elfelejtettem. Az új tanulót Magyar Norbertnek hívják, Egerből költöztek ide, és ha minden igaz jövő héten már érkezik is közétek. - válaszolta meg kérdésem Kocsis.
- Tanárúr, és jó fej ez a Norbi gyerek? - ordította Ákos a terem végéből.
- Honnan kellene tudnom? - kérdezett vissza döbbenten jó, öreg osztályfőnökünk. - Majd ti eldöntitek! - zárta le az igencsak rövid beszélgetést.
Még elszórakoztattuk egymást 45 percig aztán mindenki haza indult. Otthon megebédeltem, elmondtam a tudnivalókat anyának, majd egy jó kis Supernatural maratonnal zártam a napom. Vacsora után még olvastam egy kicsit, majd mindent, ami fényt bocsátott ki magából lekapcsoltam és fülhallgatóval a fülemben kedvenc Sum41 számomra elaludtam.